Örülök, hogy sokan nyeregbe pattantak, még ha egy ilyen sajnálatos esemény is váltotta ki, mint a koronavírus. Érthető, hogy sokan választják a bringát tömegközlekedés helyett, hiszen nem kell senkivel sem egy légtérben lenni tekerés közben.
Én nagyon remélem, hogy sokan ráéreznek most az ízére, annyira, hogy a veszélyhelyzet elmúlása után is megtartják ezt a jó szokásukat. Ezért előremutató, jó kezdeményezésnek tartom Vitézy Dávid javaslatát, miszerint a megnövekedett biciklis forgalom hatására olyan ideiglenes változtatásokat vezetnének be a budapesti közlekedésben, ami létrehozhatja a kerékpáros főhálózatot, amely átjárhatóbbá teszi a belvárost, és összeköti azt a külsőbb kerületekkel.
De miért is jó, ha több bringás van a főváros utcáin?
Tavaly Magyarországon összesen 131 000 haltak meg, ebből az Európai Környezetvédelmi Ügynökség mérései szerint 13-14 000-re tehető azok száma, akik a rossz levegő hatásai miatt haltak meg korábban, azaz minden 10. ember.
„Budapesten az év kb. felében nem kielégítő a levegő minősége”.
2019-ben csak a Széna téri állomáson 91 olyan nap volt, amikor meghaladta az egészségügyi határértéket” - nyilatkozta Horváth Zsolt a Levegő munkacsoporttól. (A teljes riport itt hallgatható meg). A Greenpeace adatai szerint akkora a légszennyezettség, hogy a budapestiek passzív dohányosoknak mondhatók, ugyanis a szmog úgy hat ránk, mintha évente 1005 szál cigarettát szívnánk el. Emiatt is nőtt a múlt évben 33%-kal az asztmás gyerekek száma.
Az egyetlen dolog, ami engem zavar a tekerés közben, az a légszennyezettség. Több mint 10 éven keresztül síoktatóként dolgoztam Ausztriában, amit a rendszeres detoxikálódásomnak is nevezhetnék. Ilyenkor 3-4 hónapra kitelepültem az osztrák hegyekbe, a jó levegőre. Mindig akkor döbbentem rá a budapesti levegő szennyezettségére, amikor április környékén visszajöttem, mert ilyenkor még hetekig facsarta az orromat a kipufogógázok bűze. Amihez aztán hozzászokom és egy idő után már nem annyira vagyok tudatában, de attól az még itt van, és nap mint nap szennyez minket. Amit én érzek, az sajnos számokban is megmutatkozik.
„Tévhit, hogy az autóban üldögélés, vagy a felhúzott ablak védelmet jelent, ugyanis az utastérbe ugyanúgy beszivárognak ezek a káros részecskék, sőt, bizonyos szempontból még rosszabb, mert ott is maradnak. Az Európai Légzőszervi Társaság szerint a sokat autózókat és a taxisokat fenyegeti leginkább a légszennyezés” – hallható ugyanebben a riportban Fóris Mátyás tudósítótól.
Mikortól veszélyes a levegő minősége?
A ma hivatalos Uniós előírás szerint a károsanyagok aránya a levegőben nem haladhatja meg az 50mg/m3-t, ami azért érdekes, mert a WHO szerint sokkal kevesebb, már 20 mg/m3 is káros az egészségre.
A magyar hatóságoknak akkor van szmogriadó elrendelési kötelezettségük, ha a levegő szennyezettsége ezt az 50mg/m3 károsanyag határétéket 2 napon keresztül folyamatosan meghaladja 150%-kal, és nem várható javulás. Ráadásul ez 24 órás átlagra vonatkozik. Azaz, ha napközben az egészségügyi határérték 2,5-szerese van, éjszaka pedig lemegy mondjuk a felére, így a 24 órás átlag nem haladja meg a 75 mg/m3-at, akkor még tájékoztatni sem kell minket.
Tehát napközben lehetséges, hogy olyan levegőt szívunk be, ahol már rég el kellett volna rendelni a szmogriadót, és még csak nem is tudunk róla. Ami nagy probléma, mert legalább a gyerekeket nem vinnék ki ebben az időszakban sétálni.
A kerékpáros klub szóvivője, Halász Áron szerint a biciklizésnek még ilyen levegőszennyezettség mellett is több a pozitív hatása, mint a negatív.
„Sokan jutottak arra a megállapításra, akik nagyon szennyezett városokat vizsgáltak, mint például Delhit, hogy annak ellenére, hogy kerékpározó jobban ki lehet téve a légszennyezésnek, de magának a kerékpározásnak még így is több az egészségügyi előnye, mint a légszennyezés okozta kár.”
Forrás: légszennyezésről szóló teljes anyagot itt hallgathatod meg. (Klub rádió, Lég-Kondi 2020-03.27.-i adása)
Nekem még fel sem kell ülnöm a bringára, elég, ha rá gondolok, hogy hamarosan tekerhetek, már az örömmel tölt el. Azt figyeltem meg, hogy ahogy elkezdek tekerni, máris vigyorgok. Nagyon szeretem a gurulás élményét, amit sokkal intenzívebb élek át, mint autóban ülve. Ez az érzés helyszíntől teljesen független, megélem a városban és a természetben egyaránt. Szeretek lendületesen menni, és bevallom jó érzéssel tölt el, amikor elhaladok az araszoló autók mellet � . Szeretem azt a végtelen szabadságot, amit ad. Nem vagyok menetrendhez kötve, nagyon kicsit függök csak a forgalomtól, mert a dugóban is el lehet suhanni az autósok mellett. Nem kell attól félnem, hogy nem lesz parkolóhelyem, vagy hogy fél órát kell majd keresgélnem. Szeretem, hogy a piros lámpákon kívül szinte semmi nem állít meg. Éppen ezért az útidőm is rendkívül jól tervezhető. Ha tudom, hogy egy-egy szakasz mennyi időmbe telik, akkor nagy meglepetések nem érhetnek, és időben odaérek a megbeszélésekre.
Bringával mindig odaérek, autóval már el is késtem…
Itt el kell, hogy meséljem, hogyan sikerült elkésnem egy megbeszélésről annak ellenére, hogy kétszer annyi időt szántam az autókázásra, mint azt bringával tettem volna. Valamelyik gyönyörű esős téli napon úgy döntöttem, hogy aznap autóval közlekedem, mert az esőruházatom még nem száradt meg, és nem volt kedvem reggel felvenni. Az iroda, ahonnan dolgoztam, kb. 15 km-re van a megbeszélés helyszínétől, amit bringával 45 perc alatt simán megjárok. Ezért 1,5 órával az indulás előtt bepötyögtem a Waze-be a célpontomat, amit egy kisebb szitkozódás követett, mert nem hittem el, hogy már is el vagyok késve. Annyira hozzászoktam a bringás közlekedéshez, hogy eszembe nem jutott volna, hogy kocsival kétszer annyi ideig fog tartani a csúcsforgalomban.
Szeretem még azt a tudatot is, hogy teszek az egészségemért, megdolgoztatom a testem, sportolok. Az a jó az egészben, hogy sokszor nemhogy nem kell extra időt feláldoznom, hogy sportolhassak, de még időt is megtakarítok a bringázással. Hiszen több időt malmoznék egy autóban, vagy valamelyik tömegközlekedési eszközön. Bár utóbbi még sokszor mindig jobb megoldás a belvárosban, mint a kocsi:)
Természetesen a bicikliutak fejlesztése és a kerékpározók számának növekedése kihatással van egymásra is. Mert minél több jó minőségű és biztonságos bringaútvonalat építenek ki, annál többen fogják a biciklit választani az egyéb közlekedési eszközök helyett.
Ez pedig jó például szolgál azoknak, akik eddig nem merték, vagy kényelmi okokból nem akarták kipróbálni a kerékpározást a városban, hogy ők is a nyeregbe pattanjanak. A kerékpárosklub magyar lakosság körében végzett felmérése is ezt támasztja alá, miszerint arra a kérdésre, hogy „Mi könnyítené meg vagy tenné vonzóbbá a kerékpáros közlekedést” a válaszadók az első helyen a jobb kerékpáros infrastruktúrát jelölték meg. Szintén ebben a felmérésben olvasható, hogy meglepően sokan, a magyar lakosság 17%-a naponta, 12%-a hetente többször, 70%-a pedig valamilyen gyakorisággal szokott kerékpározni.
Én már több mint 15 éve kerékpározom, ez idő alatt csak egyszer volt balesetem, amikor el akartam haladni egy parkoló autó mellett, ő figyelmetlen volt, és rámnyitotta az ajtót. Szerencsére kisebb húzódással, zúzódással megúsztam a dolgot. Akkor megtanultam a legfontosabb szabályt, hogy folyamatosan proaktívan kell figyelnem a közlekedésre. Ez azt jelenti ebben az esetben, hogyha parkoló autók mellett haladok, el, akkor legyek felkészülve - a megfelelő tempó megválasztásával és a figyelmem fókuszálásával - arra, hogy bármikor kinyithatnak egy ajtót. Számolni ennek lehetőségével, és akkor elkerülhetőek ezek a helyzetek is. Ez nem azt jelenti, hogy parázva közlekedem, egyáltalán nem, nincs bennem félelem. Inkább csak arról van szó, hogy a forgalommal együtt élve, a felmerülő helyzetekre reagálva, a közlekedés flow-jában tekerek, amit rendkívül élvezek. Valószínűleg a legtöbb ilyen helyzet is elkerülhető lenne, ha a városban több bicikliút lenne, és ezáltal jobban el lennének különítve a bringások az autósoktól.
A kerékpárnál aligha találunk környezetkímélőbbet
Még a kerékpár legfontosabb és hosszú távon legjobb befektetésnek bizonyuló hatásáról nem is beszéltünk, az pedig nem más, mint a minimális CO2 kibocsájtása, ami pontosan annyi, amennyit kilélegzünk�. 2019-ben végeztek egy felmérést 20 országban, a 20-30 éves fiatalok között, amiben Magyarország is benne volt, arról, hogy mik a fiatalok legnagyobb félelemei a jövőjükkel kapcsolatban.
A felmérésből azt derült ki, hogy az összes országban a legjobban a klímaváltozás miatt aggódnak. Magyarországon a legnagyobb problémának a fiatalok 40%-a tette a klímaváltozást, és csak 30%-uk a migráns kérdést, persze az egy másik kérdés, hogy a kettő összefügg. Legtöbbször a félelem abból adódik, hogy azt gondoljuk, túl nagy a probléma, és tehetetlennek érezzük magunkat vele szemben.
Ilyenkor érdemes valami olyasmit tenni, ami segít a probléma megoldásában, jelen esetben azt, hogy többet kerékpározunk, még ha nagyon kicsi része is a fő problémának, és nem érezzük a környezetre gyakorolt azonnali hatását. Elég az is, hogy ez jó érzéssel fog eltölteni minket, tettünk valamit, amivel egy csomó légszennyezést, CO2 kibocsájtást megspóroltunk. Jó példánkat pedig remélhetőleg mások is követni fogják.
Ha már kipróbáltuk, és elkezdtük élvezni, valamint látjuk a ránk gyakorolt jó hatásait, akkor már nem azt fogjuk keresni, hogy ma miért nem lehet bringázni, mert megizzadok, és amúgy is fúj a szél, vagy pár fokkal hidegebb van, vagy be kell vinnem a gyereket az oviba, esetleg ellopják a bringát. Hanem a megoldásokat fogjuk keresni, mint hogy felveszek egy váltópólót és plusz pulóvert, gyerekszéket szerelek a kerékpárra, veszek egy erős láncot, stb.
Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy támogassuk az új kezdeményezéseket, amik a kerékpározási kultúra kialakulását szorgalmazzák Budapesten, vagy akár az egész országban, mert ezzel nemcsak magunknak, hanem az egész környezetünknek jót teszünk, rövid és hosszú távon is!
